Legjobb befektetés az oktatás

Rendhagyó befektetési tippet tárunk olvasóink elé. Most először nem azt mutatjuk be, hogy magánszemélyként mibe célszerű pénzünket befektetni, hanem arra teszünk kísérletet, hogy rávegyük a magyar politikusokat, hogy a magyar oktatásügybe történő befektetést növeljék, és korrigálják az elmúlt négy évben elkezdett oktatási reform hibáit. Bemutatjuk, hogy ez mind politikailag mind pedig közgazdaságilag ésszerű.

Politikailag racionális
Orbán Viktort ismerők (és talán mostanára már a választópolgárok számára is) evidens, hogy a miniszterelnök számára csak azok a javaslatok fogadhatók el, amelyek számára politikailag racionálisak. Így - hogy javaslatunknak minimális esélye maradjon a megvalósulásra - készítettünk két kis ábrát, amelyet a miniszterelnök elé lehet tolni. Makacsul tartja magát ugyanis az az összeesküvéselmélet, hogy az oktatási rendszer elmúlt négy évben tapasztalt központosítását a kormány azért végezte el, mert úgy gondolja, hogy politikai érdeke az, ha romlik a magyar oktatás színvonala. Az alábbi két ábra élesen cáfolja ezt az elméletet.
Az első ábrán azt látjuk, hogy a 2014. évi országgyűlési választáson kik szavaztak az egyes pártokra. A vízszintes tengelyen a nettó jövedelem szintje látható, a függőleges tengelyen pedig a matematikai tudásszint. A nettó jövedelmet a KSH által közzétett 2012-es megyei átlagjövedelmi adatokból a matematikai tudásszintet pedig a 6. osztályosok körében végzett 2012-es kompetenciafelmérés megyei eredményeiből vettük. Ez ugyan nem azonos a szavazók tudásszintjével, azonban ismert összefüggés, hogy Magyarországon nagyon magas a szülők és a gyerekek tudásszintje közötti korreláció, ez egyébként a magyar iskolarendszer egyik legnagyobb hibája is. Most a korrelációt 1-nek feltételeztük. Az ábrát úgy készítettük, hogy két regressziót futtattunk az egyes megyékben az egyes pártokra leadott szavazatok aránya és a megye átlagos matematikai tudásszintje illetve jövedelmi szintje között: a két regresszió függő változói a jövedelem és a matematikai tudásszint voltak, a magyarázó változói pedig a pártok szavazati arányai. A konstanst nullának feltételeztük. Az eredményül kapott együtthatók így megadták az egyes párt szavazóinak átlagos jövedelmi szintjét illetve matematikai tudásszintjét.


Az ábrán látható, hogy mind a Jobbik, mind pedig a FIDESZ szavazóinak átlagjövedelme 100000 forint alatt van, tehát szegények. Ezen belül azonban a FIDESZ szavazók jóval iskolázottabbak, mint a JOBBIK szavazók. A "Kormányváltás" pártszövetség és az LMP szavazók átlagjövedelme ezzel szemben 300000 illetve 400000 forint, és az LMP szavazók iskolázottabbak, mint a "Kormányváltás" szavazók. A "Kormányváltás" szavazók szinte alig iskolázottabbak mint a FIDESZ szavazók, pedig jövedelmi szintjük sokkal magasabb iskolázottságot feltételezne. Ha jövedelmi szint alapján kategorizáljuk a pártokat (tehát baloldalinak a szegények, jobboldalinak pedig a gazdagok által támogatott pártokat nevezzük), azt lehet mondani, hogy Magyarországon két baloldali párt van, a Fidesz és a JOBBIK, és két jobboldali, a "Kormányváltás" szövetség és az LMP. De talán a valósághoz közelebb állunk, ha azt mondjuk, hogy van két párt, amelyre a gazdasági átalakulás vesztesei szavaztak és van egy szövetség és egy párt, amire a nyertesei. A választások eredménye ezért csak azt az ismert tényt erősítette meg, hogy Magyarországon a piacgazdasági átalakulásnak egyelőre több a vesztese, mint a nyertese.
A következő ábrán pedig az látható, hogy függ a szavazati arány a matematika tudástól.


A jelenlegi átlagos matematika pontszám 1500, tehát nagyjából az ábra közepén található. Látható, hogy ahogy nő a tudásszint, minden párt támogatottsága növekszik, kivéve a Jobbikét. A FIDESZ támogatottsága így is mindenhol a legmagasabb marad. Azonban ha a tudásszintet rontjuk, a JOBBIK jön fölfelé, és már 10%-kal az átlagos érték alatt a legerősebb párttá válik.
Ha tehát sikerül az oktatási rendszert úgy lerombolni, hogy a matematika eredmények 10%-kal leromoljanak, akkor az - a jelenlegi választási rendszerben - nem a FIDESZ, hanem a JOBBIK 2/3-os győzelmét fogja eredményezni. Természetesen lehet azt mondani, hogy egy ilyen helyzetben a FIDESZ fogja átvenni a JOBBIK politikáját, azonban nem valószínű, hogy ez sikerülni fog, hiszen a JOBBIK a Fidesz protestpártja. Annyi esélye van a Fidesznek visszanyerni ezeket a szavazókat, mint Gyurcsány Ferencnek az LMP szavazóit.

Közgazdaságilag is racionális
Hozzászokhattunk már, hogy ami politikailag racionális, közgazdaságilag sokszor nem, azonban itt szerencsére nem ez a helyzet. Az alábbi két ábrán a növekedés és a PISA eredmények közötti összefüggést vehetjük szemügyre (az ábrák forrása az OECD The High Cost of Low Educational Performance című, 2010-ben megjelent kiadványa).


Az ábra vízszintes tengelyén az egyes országok 1960-as teszteredményei, függőleges tengelyén pedig az 1960 és 2000 közötti reál GDP növekedés látható százalékban. A pozitív összefüggés jól látható, azonban az összefüggés könnyen lehetne látszatkorreláció is, ezért érdemes az adatok változása közti összefüggését is megvizsgálni.

A második ábra arra a kérdésre keresi a választ, hogy a javuló teszteredmények javulást hoznak-e a növekedésben is. A vízszintes tengelyen az egyes országok 1975 és 2000 közötti teszteredményének változásának trendje (a 2000-es eredmény átlagos éves változása az 1975-öshöz képest, a nulla jelenti a változatlan eredményt), a függőleges tengelyen pedig az ugyanebben az időszakban végén és elején mért GDP növekedési ütemek trendje, azaz éves átlagos változása látható. Az összefüggés itt is meggyőző.
A kutatók a fenti összefüggés segítségével szimulálták az oktatási rendszerek javításának az egyes országok gazdasági fejlődésére kifejtett hatását. Magyarország esetében azt találták, hogy a PISA teszteredmények 25 pontos javításának jelenértéke 587 milliárd dollár (!), azaz a jelenlegi GDP több, mint 2,5-szerese (2090-ig bezárólag). Megvizsgálták azt is, mi lenne, ha elérnénk Finnország eredményét, ez a GDP csaknem 6-szorozódásával járna, és az éves átlagos növekedési ütemet 0,81%-kal emelné meg. Végül pedig az a forgatókönyv, ami minden tanuló számára egy alaptudás megszerzését, azaz a 400-as szint elérését teszi lehetővé a GDP 3,9-szeresére növekelését, vagy az éves ütem 0,62%-kal javulását eredményezi.


Ezeket a számokat nyilván bizonyos mértékű távolságtartással kell kezelnünk, hiszen azt feltételezik, hogy a többi ország "tétlen" marad, de a nagyságrendek akkor is megdöbbentőek. Valószínű, hogy az eredmények 25 ponttal emelése megvalósítható (Finnország eléréséhez plusz 50 pont kell, így ez távolabbinak tűnik, csakúgy mint a minimum 400-ra emelése) és az ott írt értékek töredékéért. Az oktatásba betett minden adófizetői forint tehát búsásan megtérül.

Lehet-e gyorsan javítani a matematikaoktatás színvonalát?
A nemzetközi PISA felmérések szerint igen, aránylag gyorsan javítani és rontani is lehet az oktatás színvonalát. Pozitív példa Lengyelország, aki a 2000-es évek körül a magyar pontszám alatt volt csaknem 4%-kal, jelenleg pedig fölötte 9%-kal (ehhez persze a magyar pontszám 3%-os romlása is kellett, ami 2009 és 2012 között következett be). Negatív példa pedig Svédország, aki látványosan zuhant az elmúlt években. A lengyel siker mögött egyrészt a szakiskolai oktatás átalakítása, másrészt pedig a tanárok bérezésének megváltoztatása áll. Általánosan elfogadott ugyanis, hogy az iskolarendszer annyira jó, amennyire a benne tanító tanárok, így a javulást elsősorban úgy lehet elérni, ha megemelik a tanárok motivációját. Ez egyrészt a kezdő tanárok fizetésének megemelését, másrészt a bérezés objektív minőségi kritériumokhoz (például a felmérési eredményekhez) kötését jelenti. Természetesen semmilyen mérési rendszer nem tökéletes és túlzott alkalmazása nem kívánt mellékhatásokkal jár. Azonban gyanítható, hogy erősebb kapcsolat van a mérési eredmények javulása és a tanár minősége között, mint egy bizottság által kiértékelt "portfólió" és a minőség között.



Hibák kijavítása
A magyar iskolarendszer teljesítménye ez elmúlt időkig jobb volt a nemzetközi átlagnál, fő hátránya a területi különbség volt, azaz hogy nagyon más minőséget nyújtott egy falusi mint egy budapesti gyermek számára. Mivel a szegénységből történő kitörés szinte egyetlen útja az oktatáson át vezet, az oktatási reformnak arra kell irányulnia, hogy a területi egyenlőtlenségeket csökkentse.
Ironikusan úgy is lehetne fogalmazni, hogy az elmúlt néhány évben történt változások ebbe az irányba mutatnak azzal, hogy az eddigi jó minőségű oktatást nyújtó intézmények minősége is leromlik, de ugye nem ez lenne a cél, hanem az, hogy a gyenge minőségű intézmények minősége javuljon. Most csak a legfontosabb néhány hibát említjük, amelynek kijavítása szükséges ahhoz, hogy az oktatás átlagos színvonala ne kezdjen mélyrepülésbe. Azt mondják, hogy egy aknamezőről legegyszerűbben úgy lehet távozni, ha az ember a saját lábnyomait megkeresi, azaz célszerű visszacsinálni azokat az intézkedéseket, amelyek a szakmai konszenzus szerint leghibásabbak voltak.

Párbeszéd újrakezdése a szakmai szervezetekkel
Még a legjobb szándékú reform sem tud megvalósulni, ha a résztvevők nem érzik magukénak. Bár nyilván vannak olyan részérdekek, amelyekre nem szabad tekintettel lenni, de az érintett szakmai szervezetekkel fel kell venni a kapcsolatot és be kell őket vonni a reformfolyamatba.

Iskolai szakmai és pénzügyi önállóság legalább részleges visszaállítása
Az EU egyik alapelve a szubszidiaritás elve, ami azt mondja ki, hogy a döntéseket lehetőleg legközelebb kell az állampolgárokhoz meghozni. Ez az elv azért született, mivel sok esetben a központosított döntéshozatal drága és nem rendelkezik a szükséges információkkal. Az iskolaigazgatóknak vissza kell adni a munkáltatói jogokat, hiszen egy vezető nem tud hatékonyan vezetni, ha nem dönthet arról, hogy kik dolgozzanak a csapatában. Emellett bizonyos pénzügyi döntéseket sem érdemes központosítani - egy bizonyos összeghatár alatt helyben hatékonyabb dönteni.

Szabad tankönyvválasztás vagy szakmai konszenzus alapján választott egyentankönyv
Nem egyértelműen jobb a több tankönyv az egyetlen tankönyvnél - vannak sikeres oktatási rendszerek mindkét modellben. Viszont a sikeres egyetlen tankönyvű oktatási rendszerekben általában az egyetlen tankönyvnek a kiválasztása szakmai alapon történik, nem pedig aszerint, hogy melyik könyvkiadó adta ki. Ameddig nincs szakmai alapon kiválasztott egyetlen tankönyv, vissza kell adni a tanároknak a szabad tankönyvválasztás jogát.
A mostani vitát a kormány megpróbálja úgy beállítani, mintha egyedül arról lenne szó, hogy a piacról kiszoruló kiadók (pl. a szegedi Mozaik) a profitjuk várható csökkenése miatt panaszkodnak. Hogy mennyire nem ez a helyzet, arra hadd hozzunk egy példát.
Kevesen tudják, de a magyar általános iskolai matematikatanítás még mindig világhírű, köszönhetően a 70-es években meghonosított reformnak, akkori nevén "új mateknak", amely Varga Tamás és szerzőtársai nevéhez köthető. Olyan ő a matematikatanításban, mint Kodály a zeneoktatásban. Finnországban még Varga-Neményi társaság is létezik, amelynek célja az, hogy az ő módszerüket terjessze el a finn matematikaoktatásban. Az első két évfolyamos magyar matematika munkafüzetek Finnországban is forgalomban vannak, mint azt a következő fotón láthatjuk. A finnek, akik szintén gyengültek a PISA teszten, növelni kívánják az e könyvből tanító tanárok számát, ettől remélik a tendencia visszafordulását. Olyannyira, hogy a finn kormány komoly összeget invesztált a módszer elterjesztésébe. A Varga-Neményi Társaság elnökét pedig felkérték, hogy vegyen részt az új tanterv kidolgozásában.


Ezeket a könyveket Magyarországon a Nemzedékek Tudása (leánykori nevén Nemzeti Tankönyvkiadó) adja ki. Minden rendben - gondolnánk -, hiszen ezt a könyvkiadót visszavásárolta az állam. Van azonban egy kis bökkenő. Ugyanis ezek a könyvek lemaradtak a tankönyvlistáról. Azon jelenleg csak az Apáczai Kiadó és a Műszaki Könyvkiadó kiadványai szerepelnek, és egy még kifejlesztés alatt álló kísérleti tankönyv. A Műszaki Könyvkiadó továbbra is magántulajdonban van. Tehát arra is van példa, hogy egy szakmailag elismert, állami tulajdonban lévő kiadványt nem, viszont egy magántulajdonban lévő kiadványt be lehet szerezni az iskoláknak.

Szükséges reformok
Használjuk a KLIK-et arra, amire érdemes
Eddig a KLIK működése botrányoktól volt hangos - nem csoda, hiszen intézményileg szinte lehetetlen feladat elé van állítva. Nem fog ezen változtatni bármilyen vezetőváltás sem, ameddig a KLIK le nem adja a feladatait. Viszont alapjában véve nem volt rossz döntés az iskolák fenntartásának központosítása. A Gyurcsány kormány sikertelen kórházreformjának a tanulsága az volt, hogy nem lehet az önkormányzatokra bízni a kórházak reorganizációját. Hiába csökkentette ugyanis a TB a kórházaknak adott finanszírozást, a bevételhiánnyal küszködő kórházak esetében ez nem összeolvadásokhoz, bezárásokhoz vezetett (mint az piaci körülmények között történt volna), hanem eladósodáshoz. Az önkormányzatok ugyanis attól tartottak, hogy ha bezárják a kórházat, a választók nem fognak rájuk szavazni. Ezért inkább eladósodtak és a központi költségvetés "potyautasaivá" váltak.
Az iskolák összevonása, megszüntetése várhatóan ugyanígy nem sikerült volna önkormányzati hatáskörben, így központi döntést kell hozni róluk. Viszont ezeket a döntéseket célszerű lenne minél előbb meghozni és utána az intézményeket - amennyiben bizonyos normatív pénzügyi és szakmai kritériumoknak megfelelnek - hagyni önállóan dolgozni.

Magasabb óraszám, magasabb, minőségre ösztönző fizetés
Az iskolák bezárása, összevonása azért is lehet szükséges, mivel a tanárok fizetésemelésének forrását (amely a minőségjavulásnak előfeltétele) a költségvetési korlátok miatt csak úgy lehet megteremteni, ha növeljük az óraszámot vagy az osztálylétszámot. Az átlagos magyar osztálylétszám (21 fő) az OECD átlagnak megfelelőek (21,2 fő), azonban az egy tanárra jutó diákok száma (10,7) az átlagnál (15,4) jóval alacsonyabb. Ennek következményeképpen a fizetések is el vannak maradva az adott országra érvényes átlagfizetéstől (Magyarországon az 58%-át keresik a felsőfokú végzettségűek átlagfizetésének, míg az OECD-ben 82%-át) (az adatok forrása az OECD Education at a Glance 2013 kiadvány). Valószínűleg jobban járunk, ha két jól fizetett pedagógus napi 6 órát tanít, mintha három rosszul fizetett napi 4 órát. Nemzetközi tapasztalatok szerint egyébként még az osztálylétszámok növelése sem jár érezhető minőségromlással.

Szakfelügyeleti rendszer
A minőség javításához, a legjobb gyakorlatok elterjesztéséhez számos iskolarendszerben hasznos eszköz a szakfelügyeleti rendszer. Ez gondoskodhat arról, hogy az átlagtól elmaradó teljesítmény esetén az adott pedagógus szakmai segítséget kapjon.

A reményt nem szabad elvenni
Mint a bevezetőben láttuk, a FIDESZ a szegényebb rétegek szavazataival nyerte meg a legutóbbi választást. A szegény emberek elfogadják saját sorsukat, azonban nagyon erősen vágynak arra, hogy saját gyermekeik sorsa jobb legyen a sajátukénál. Ha ennek reményét is elveszni látják, akkor radikális dolgokra is képessé válnak. Nézzük meg, mi történt Ukrajnában, ahol az EU csatlakozás reményének elvesztése forradalmat robbantott ki. A reményt nem szabad elvenni, és ezt a reményt csak a színvonalas oktatás nyújthatja.