Egyedül nem megy

"Kell egy csapat!"
Minarik Ede, mosodás

Több mint két és fél év telt el a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta. A kormány gazdaságpolitikáját az egymillió munkahely megteremtése helyett az egykulcsos adó bevezetésének és külső kényszerből a költségvetési egyensúly megteremtésének rendelte alá. Bár ezek a célok helyesek voltak, az intézkedések fedezete azonban nem: a kiadások csökkentése helyett kezdetben a nyugdíjpénztári megtakarítások felélése, valamint a vállalati szférára szelektíven kirótt különadók voltak. Később ehhez csatlakozott az alacsony jövedelműek adóemelése és a hagyományos, majd speciális forgalmi adó emelések (telefonadó, chips adó, tranzakciós adó). Tippünkben azt tekintjük át, hogy milyen hosszabb távú következményekkel jár ennek a gazdaságpolitikai mixnek a fenntartása.

A vállalati szektorra kivetett különadók
A különadók közül a legismertebb a bankadó, amely gyűjtőnév alatt a biztosítókat, befektetési vállalkozásokat és lízingcégek által fizetendő adót értjük. Az adót még 2006-ban vezették be, azonban 2011-ben emelkedett a jelenlegi 186 milliárd forint összegre, és a kormány korábbi ígéretével szemben az adó szintjét továbbra a ciklus végéig is fenn fogja tartani. A második érintett szektor a távközlés volt, amelyre 2010-ben került kivetésre a különadó. Az adó összege 2011-ben 70 milliárd forint volt. A harmadik érintett kör az energiacégek voltak, akik 2011-ben 55 milliárd forint értékű különadót voltak kötelesen befizetni a költségvetésbe.
Végül pedig ebbe a körbe tartozik a kiskereskedelmi láncokra kivetett adó, amiből 2011-ben mintegy 40 milliárd forint folyt be. A négy adónemből befolyó adó összesen tehát 2011-ben mintegy 350 milliárd forintra rúgott, ami így egy nagyságrendbe került a teljes társasági adó bevétellel, ami 2011-ben 287 milliárd forint volt.

Forgalmi adók
Második lépésként a kormány forgalmi adóemelésbe kezdett. Ez egyrészt az ÁFA kulcs 27%-ra történő emelését jelentette, valamint speciális, szektorális forgalmi adók bevezetését.
Az egyik első ilyen adó a közegészségügyi (ismertebb nevén chips-) adó volt, amelyből 20 milliárd forintot, valamint a kötelező felelősségbiztosításokra kivetett baleseti adó, amelyből 27 milliárd forintot várnak 2012-ben. A távközlési cégekre kivetett különadót az EU bíróság döntése miatt 2013-ban kivezetésre kerül, azonban felváltja a telefonadó, amelyből 44 milliárd a 2012-re tervezett bevétel. A legjelentősebb tétel azonban a jövőre bevezetendő pénzügyi tranzakciós illeték lesz, amelytől 280 milliárd forintot várnak.

Közvetlen hatások
Az egyes vállalati szektorokra kivetett különadók és azon forgalmi adók, amelyeket nem tudtak a vállalatok továbbhárítani, visszavetették ezen üzletágak jövedelmezőségét, így beruházási képességét és hajlandóságát. Ez egyrészt az adott szektor saját beruházását érintette, azonban a bankadón keresztül más vállalatok beruházásait is: a bankok tőkehiányuk és a hitel-betét arány javításának igénye miatt csökkenteni kezdték a vállalati hitelezést, ami a vállalatok beruházásait is visszafogta. Ez leginkább az építőipar tevékenységén látszik meg – a korábban banki finanszírozású ingatlanprojektek elmaradása egy teljes szektort lenullázott. A beruházásokat visszaveti ezek mellett a megnövekedett jogi és adózási bizonytalanság miatti tőkeköltség növekedés is. A szelektív forgalmi adók azzal a hátránnyal járnak, hogy az adóztatott gazdasági tevékenység adott országban végzésének hajlandóságát csökkentik mind a termelők, mind a fogyasztók számára, másrészt viszont ha a fogyasztókra nem háríthatók át, szintén különadóként hatnak. A chips-adó miatt például számos élelmiszeripari beruházást a környező országokba vittek át a vállalatok, a pénzügyi tranzakciós adó pedig a vállalati számlavezetés külföldre vándorlásával veszélyeztet.
A fenti tényezők együttesen jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a beruházási ráta 2012-ben régen látott mélységbe zuhant. Azonban a beruházások visszaesése egy távolabbi, jóval alattomosabb következménnyel is járt: elindult a szakképzett munkaerő kiáramlása.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez…
A nemzetközi közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy ha a tőkeáramlás akadályba ütközik, akár adminisztratív korlátozás, akár a külföldi tőke különadóztatása miatt, a jelenség két következménnyel jár: egyrészt a tőkeimportot felváltja az áruk, szolgáltatások importja, a beáramló tőkére épülő helyi munkát pedig a munkaerő exportja. Ez a munkaerő export lehet átmeneti (idénymunka, kiküldetés), de tartós is, ezen belül bérmunka, amikor a munkaerő helyben marad, de jogilag már nem történik helyben beruházás, vagy a legrosszabb eset, amikor a munkaerő az adott országból elvándorol.
Mivel az elmaradó beruházások az elmúlt három évben visszavetették a munkaerő iránti keresletet (csak a bankszektorban többezer állás szűnt meg), a munkaerő külföldre indult szerencsét próbálni (korábbi, bankadóval kapcsolatos tippünkben mi 7500 megszűnő állást számszerűsítettünk, és kiszámítottuk ennek kieső adókövetkezményeit is). A kivándorlóknak két nagy csoportja azonosítható: az egyikbe jellemzően szakképzett értelmiségiek tartoznak, akik Magyarországon is rendelkeztek egzisztenciával, de karrierjük megtörik, és nem kapnak végzettségüknek, vagy anyagi elvárásaiknak megfelelő állást. A másikba pedig azok, akiknek nincs vesztenivalójuk, ilyenek például az építőiparban dolgozók. A kivándorlás egy nyitott gazdaságban természetes jelenség, és önmagában nem probléma, hiszen folyamatos bevándorlás is kíséri. Ha azonban iránya nagyon megfordul, és a speciálisan szakképzett munkaerőre (például közgazdászok, jogászok, mérnökök, orvosok) is kiterjed, a gazdasági növekedést tartósan, évtizedekre visszavetheti.

Újra romlásnak indul az aktív-inaktív arány
A magyar gazdaság régi problémája, hogy igen magas az inaktívok aránya az aktív népességhez képest. Az Orbán-kormány tett lépéseket ezen a téren elsősorban a rokkantnyugdíjak, szolgálati nyugdíjak felülvizsgálatával, valamint a munkanélküli ellátások reformjával, illetve a munka törvénykönyvének módosításával. Ezek általában jó irányba tett lépések voltak, azonban csak a kínálati oldalt tudták megnövelni, keresletet az új munkaerőre önmagában nem teremtettek.
Mivel az elvándorlás jellemzően az aktív, adófizető rétegeket érinti, ezért ennek hatására hosszabb távon a szociális ellátó rendszerek egyensúlya felbomlik, ami újratermeli a költségvetési hiányt. Ennek első jelei félő, már láthatóak a 2011-es személyi jövedelemadó statisztikákban is, amit a következő táblázatban foglalunk össze:


A bevallók száma a 2009-es válságév után 2011-ben újra csökkent, mintegy 70 000 fővel. Mivel a kivándorlók egy része 2011-ben 180 napot meghaladóan Magyarországon volt még, így a másik országban nem vált rezidenssé, a mérték valószínűleg ennél is nagyobb, de ezt majd csak a jövő évi statisztikában fogjuk látni. A 2011-es kivándorlás mértékére más országok statisztikai hivatalainak adataiból is következtethetünk, ezek adatait az alábbi táblázatban foglaljuk össze:


Ezek az adatok megerősítik, hogy 2011-ben Magyarországról tízezres nagyságrendben történt meg a munkaerő elvándorlása.

Lesz-e újra vasfüggöny?
A berlini fal felépítését 1960-ban egy hasonló folyamat felgyorsulása miatt kellett a keletnémet pártvezetésnek elhatározni. Az NDK 1949-es 17 milliós lakosságából 1960-ig 2,5 millió fő (a lakosság 15%-a) és ezen belül is elsősorban a fiatal, szakképzett munkaerő emigrált az NSZK-ba, miközben a lakosság további 1 millióval (5%) csökkent a természetes fogyásnak köszönhetően. Olyan mértékben csökkent tehát az ötvenes években az aktív populáció az inaktívhoz képest, ami a keletnémet gazdaság működőképességét veszélyeztette. Könnyen belátható, hogy amennyiben Magyarország az EU-n belül marad, tehát lakói szabadon tanulhatnak és munkát vállalhatnak az EU-ban, hosszú távon csak akkor tartható fenn a magyar költségvetés egyensúlya, ha a jelenlegi piacellenes politikát felváltja a tőkebeáramlás, a helyi beruházások felélénkülése és a munkahelyek létrejötte. Ennek egyetlen alternatívája van: a munkaerő szabad áramlásának korlátozása. Nem hiszem, hogy Magyarországon, egy egyéni szabadságára ilyen kényes országban (vö: a tízmillió szabadságharcos országa, illetve a hallgatók ellenérzései a "röghöz kötéssel" szemben) ez újra megtörténhetne.

Nem sokáig segít már a Békemenet
Mivel a nyugdíjba vonulók száma még stagnáló GDP mellett is egyre növeli a nyugdíjkiadások összegét, nem lesz elkerülhető a nyugdíjak reálértékének csökkenése. Ha viszont a kivándorlás miatt az adóbevételek évi 1,5%-kal csökkennek, a költségvetési egyensúly csak folyamatos megszorításokkal lesz tartható, melyeknek egyre szélesebb kört kell érintsenek (most éppen a felsőoktatás került sorra). A nyugdíjasok számára elkedvetlenítően hat az is, hogy unokájuk nem a térdükön fog lovagolni, hanem legfeljebb skype-on és facebook-on fognak tudni érintkezni velük. Ezt követően valószínűleg a kormánypárt ma még meglévő politikai támogatása is rohamosan olvadásnak fog indulni.

2014-től piacbarátabb politika jön
Véleményünk szerint tehát 2014-re ennek a piacellenes gazdaságpolitikának a negatív következményei már a választók túlnyomó többsége számára is kézzelfoghatóvá válnak. Ezért várhatóan gazdaságpolitikai váltás fog bekövetkezni: vagy a jelenlegi kormányzó párton belül veszik át az irányítást a piacbarátabb, mérsékeltebb politikusok, vagy pedig egy kormányváltás után történik meg a váltás. Ezt a magyar eszközök (részvények és ingatlanok) felértékelődése fogja követni. A kitartóbbak ezért az MNB „bekebelezését” követő piaci viharban lassan elkezdhetik a különadók által érintett magyar részvények vásárlását, hogy a 2014-es áremelkedésről le ne maradjanak.