Magas hozam alacsony kockázattal - mi az?

Minden befektető álma úgy elérni a magas hozamot, hogy ezzel együtt ne nőjön a vállalt kockázat. Bár első látásra hihetetlennek tűnik, van stratégia, ami ezt biztosítja. A neve: alacsony volatilitású index befektetés. Tippünkben áttekintjük, mit értünk ezalatt és azt, hogy hogyan érhető el a befektetők számára.

Alacsony volatilitású portfóliók
A volatilitás a részvények hozamának szórása, azaz a változékonyságot jellemző mutatószám. Az alacsony volatilitású portfóliók olyan részvényportfóliók, amelyek volatilitása elmarad a teljes piacétól. A portfóliók kockázatosságát is ezzel a mutatószámmal mérjük, így ezek a portfóliók kevésbé kockázatosak, mint a teljes piaci portfóliók. A teljes piacnál kevésbé kockázatos portfóliót alkotni nem nagy kunszt, legegyszerűbb például a pénzünk felét a piaci portfólióba, a másik felét pedig állampapírba helyeznünk. Az érdekes az lenne, ha magasabb hozamot tudnánk elérni, mint az így adódó portfólió hozama, mert a modern portfólióelmélet (CAPM) szerint ez lehetetlen.
A portfóliókezelők eddig is próbálták a kockázatot és a hozamot optimalizálni, általában valamiféle kockázattal súlyozott hozam mérőszám (például Sharpe-mutató) maximalizálásával. Ezzel a megközelítéssel a gond csak az, hogy a volatilitással szemben, ami elég jól előrejelezhető, a hozam nem. Könnyű tehát olyan optimális kockázat-hozam profilú portfóliókat alkotni, amelyek a múltben ilyen tulajdonságúak, de nem könnyű a jövőre vonatkozóan. Néhány közgazdász ezért egy újfajta optimalizációs eljárást kezdett vizsgálni: a hozam optimalizálása helyett egyszerűen a portfólió kockázatát minimalizálták. Megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az így kapott portfóliók hozama nemhogy nem csökkent olyan mértékben, mint amilyen mértékben a portfólió kockázata csökkent, hanem esetenként még nőtt is.

Magas kockázat, alacsony hozam
A jelenségre először a 2000-es évek derekán figyeltek föl. Ang, Hodrick, Xing and Zhang [2006] megállapították, hogy a magas piaci vagy egyedi kockázatú részvények alacsonyabb hozamúak, mint ami tőlük elvárható volna. Clarke, de Silva, and Thorley [2006] 1968 és 2005 között vizsgáltak egy minimális kockázatú, és egy kockázat-hozam optimalizált portfólió teljesítményét, és arra a következtetésre jutottak, hogy a minimális kockázatú portfólió kockázata mintegy három negyede volt a másikénak, ezzel szemben a hozama magasabb volt nála. Végül Blitz and van Vliet [2007] megállapították, hogy 1986 és 2006 között a legalacsonyabb és legmagasabb volatilitású decilis (tized) hozamának különbsége átlagosan 12% volt, és a hatást az amerikai, a japán és az európai piacokon egyaránt fellelték.
A jelenség magyarázata - az érett vállalatok prémiumához, vagy az ún momentum hatáshoz hasonlóan - vita tárgya. Egyes szerzők piaci tökéletlenségeknek, mások a kisbefektetők irracionalitásának tudják be. Mi is inkább ez utóbbira tippelünk.

Hogy viselkedik egy minimum volatilitású portfólió hosszú távon?
A jelenség felismerését követően nem sokkal elkezdődött az azt kihasználni kívánó termékek és indexek gyártása. Az elmúlt években szinte minden nagy indexcsaládnak jelentek meg ún. minimum volaitilitású típusai, amelyek a nagy indexnek csak valamilyen részindexét jelentik. A részvények kiválasztási módszertana indexcsaládonként eltér. Az alábbi ábrán a globális MSCI World és az abból származtatott MSCI World Minimum Volatility Index teljesítményét láthatjuk 1999-től kezdődően (zölddel jelöltük a minimum volatilitású és narancssárgával a teljes index kumulált hozamát, forrás: MSCI Barra):



Ahogy vártuk is, az alacsony volatilitású index változékonysága sokkal kisebb, mint a másik indexé. Megfigyelhető ezen túl azonban az is, hogy az alacsony volatilitású index a medve piacok esetén egyértelműen túlteljesíti a hagyományos indexet, bika piac esetében azonban nem marad el tőle annyira, mint várnánk. Egyetlen időszakban teljesítette alul a hagyományos indexet: ez pedig az 1999-2000-es dotkom lufi idején - ez magyarázatot ad arra is, hogy miből adódik az index többlethozama. Hosszú távon, 10 év alatt pedig a hozam mintegy 30%-kal haladta meg a másik indexét.

Hogy lehet ilyen portfólióba befektetni?
Bár kezdetben a fenti stratégiák csak intézményi befektetők számára voltak elérhetőek, szerencsére mára a kisbefektetők is megvalósíthatják őket ETF-eken keresztül. Az idén indult például a Powershares S&P 500 Low Volatility ETF, amely az amerikai index legalacsonyabb volatilitású egyötödét vásárolja meg. A 2011. május 5- indulás óta eltelt időszak igazolta a stratégiát: míg az S&P 500 index 15,5%-ot esett, addig az ETF csak 4,5%-ot, és az indulás óta nem volt olyan nap, amikor az S&P kumulált hozama meghaladta volna az ETF-ét. Az alapban mára már 300 millió dollár gyűlt össze. Az alábbi ábra az alap (kék) indulás óta mutatott teljesítményét mutatja be összehasonlítva az S&P 500 indexszel (piros, Forrás: Yahoo Finance).



Aki kifejezetten erre a többlethozamra szeretne vadászni amolyan egyszemélyes hedge fund menedzserként, annak a befektetési stratégia az SPLV vétele béta arányú SPY (a teljes indexbe fektető ETF) eladásával párhuzamosan. Az első 80 kereskedési nap adatai alapján az SPLV bétáját 0,68-ra mértük. Egy ilyen portfólió megtekinthető portfólió kezelő rendszerünk segítségével ide kattintva.

Hol vásárolhatóak meg ezek a termékek?
Ezek a termékek az Erste Trader számla nyitásával vásárolhatóak meg.