A piacra lépés időzítése - megéri?

Sok befektetőt foglalkoztat a kérdés, hogy mikor kell piacra lépni, azaz mikor kell részvényeket vásárolni. Mindenki igyekszik a mélyponton venni, és a csúcson eladni. Könnyen belátható azonban, hogy ez hosszabb távon senkinek nem sikerülhet. Hosszú távon nem érdemes tehát az időzítéssel foglalkozni, cikkünkben ezt támasztjuk alá tényadatokkal.

Mi lenne ha…?
A jövőt senki nem láthatja előre, így a részvényárfolyamok alakulását sem. Visszatekintve egy-egy részvény árfolyamának múltbeli alakulására könnyen meg tudjuk mondani, hogy itt kellett volna venni, itt pedig eladni. Két példán szemléltetjük, hogy ha valaki tökéletesen tudná időzíteni piacra lépését, akkor milyen mesés vagyonra tehetne szert.
Az első példa 1927 és 1978 közötti 52 éves időszakra vonatkozik. Ha valaki ez idő alatt 1000 dollárt fektetett amerikai kincstárjegyekbe (T-bills), akkor az időszak végére 3600 dollárja lett. Ha ugyanezt az 1000 dollárt amerikai részvények széles körébe fektette valaki, akkor vagyona 67500 dollár lett 1978-ra. Képzeljünk most el egy befektetőt, aki szintén 1000 dollárral indul, és minden hónap elején látja, hogy a részvények hozama nagyobb lesz-e a kincstárjegyek hozamánál. Amennyiben igen, úgy részvényekbe fekteti pénzét, ellenkező esetben pedig kincstárjegyekbe. Ezzel a tökéletes időzítő stratégiával vagyona 5,6 milliárd dollárra nőtt volna. A másik példa talán még szemléletesebb. Képzeljünk el egy magyar befektetőt, aki 2000 szeptemberében 1, azaz egyetlen forint kezdő befektetéssel indul, és minden egyes nap eltalálja a BUX index változásának irányát, majd ennek megfelelően vételi vagy eladási pozíciót vesz fel az adott napon (a gyakorlatban persze nem lehetséges ekkora kezdő tőkével kereskedni). Az ő vagyona 2003 szeptemberében 2600 forint, 2006 szeptemberében 7 millió 700 ezer forint, 2009 szeptemberében pedig 578 milliárd (!!) forint lenne. Azaz 578 milliárdszor annyi pénze lenne, mint időszak elején. Mindeközben a BUX index értéke körülbelül 2,5-szeresére nőtt.

Időzítő hírlevelek
Amerikában elterjedt, hogy a neves befektetői magazinok, szaklapok adnak vételi, illetve eladási ajánlásokat egyes részvényekre hírlevél formájában. Az ajánlások gyakorisága eltérő, van amelyik hetente, van amelyik havonta tesz javaslatot bizonyos részvények vételére/eladására. Egy kutatás eredménye nagyon tanulságos: 1980 és 1992 között vizsgált 237 piaci időzítő hírlevél közül mindössze 13 maradt fenn az időszak végéig, a többi eltűnt. Egy másik kutatás eredménye pedig az mutatja, hogy hosszú távon (1988-1997) egyik időzítő hírlevél sem tudta felülteljesíteni a piacot:



Híres befektetők téves előrejelzései
Kiábrándító tény, de sajnos igaz: a profi befektetők sem tudják előre megjósolni a piaci folyamatokat, és a részvényárak alakulását. Bizonyításképp összegyűjtöttünk pár idézetet, melyek híres befektetőktől származnak, s megvizsgáltuk a piac alakulását utána.

„Úgy gondolom, hogy 1932 óta először 2003 lesz zsinórban a negyedik év, amikor a piac esni fog.” – Jeremy Grantham, 2003 január
2003-ban az S&P500 26,4%-ot emelkedett, 2003-tól 2006-ig 61,2%-ot

„Nem hiszem, hogy a hosszú távú befektetők képesek lesznek pénzt csinálni ezen a piacon, hiszen ez egy óriási medve piac” – Felix Zuelauf, 2003. január 27.
2003 január 27-től december 31-ig az S&P500 index 31,2%-ot emelkedett

Egy idézet az 1929-32-es világválság idejéből:

„Néhány nagyon intelligens ember most vesz részvényeket. Az árfolyamok már elérték mélypontjukat – ha csak nem lesz pánik, amit senki nem valószínűsít.” – R.W. McNeal, 1929. október
1929 októberétől 1932 júliusáig a Dow Jones index 88%-ot esett.

Végül két idézet a 2008-2009-es válság idejéből:

"A tegnapi nap már a kapituláció volt az USA részvénypiacain, így itt az idő, hogy megkezdjük a részvények vásárlását." - Jack Schannep, a The DowTheory.com szerkesztője, 2008.október 8.
Az S&P500 index értéke október 7-én 997 pont volt. A következő 5 hónapban az index 32,1%-ot gyengült, és csak idén augusztusban sikerült visszaküzdenie magát a tavaly októberi szintre.

"A jelenlegi részvénypiaci feltámadásnak Háda Bálint, a QUAESTOR vezető elemzője szerint nincs további fundamentális oka, a nyári hónapokban az emelkedés megtorpanhat, ezért a befektetőknek érdemes lehet még most realizálni az eddig elért nyereségeiket. Az optimizmus folytatódására akkor lát lehetőséget, ha a reálgazdasági folyamatok is javulásnak indulnak."- Quaestor elemzés, 2009.június 9.
A BUX index akkor 16000 ponton állt, míg jelenlegi értéke 20845 pont, ami további 30%-os emelkedést jelentett június óta.

A hatékony piacok elmélete, valamint a „nagy napok”
Ahhoz, hogy belássuk, nem érdemes a megfelelő időzítésre koncentrálnunk csak a hatékony piacok elméletét kell megértenünk. Ez azt állítja, hogy senki nem tudja folyamatosan megmondani, hogy mi lesz holnap a piacon, mivel minden ismert információ beépült már az árakba. Ha ugyanis nem így lenne, az információ ismerői vételbe vagy eladásba kezdenének addig, ameddig az árfolyamot arra a szintre hajtanák, ami már tartalmazza az információt.Az árfolyamokat ezután az új hírek mozgatják, amit senki nem láthat előre. A holnapi árfolyam ezért körülbelül 50% valószínűséggel lesz magasabb, mint a mai és ugyanilyen esélye van annak, hogy alacsonyabb legyen. Ezt a fajta mozgást véletlen bolyongásnak is nevezik.

1997-től 2006-ig az S&P500 index átlagos éves hozama 8,4% volt. A következő táblázat azt illusztrálja, hogy ha kihagytuk volna az 5, 10, 15, illetve 20 legnagyobb hozamú napot, akkor hogyan változott volna 10000 dollár kezdeti befektetésünk értéke. Kihagyás alatt azt értjük, hogy csak abban a pár napban nem tartottunk volna részvényeket (így kimaradtunk volna az emelkedésből), a többiben pedig igen.



Hasonló a helyzet, ha a magyar piacot vizsgáljuk 2000-tól 2009-ig, 1 millió forint kezdő befektetéssel:



Az 5 különböző befektetési stratégia
Az alábbi érdekes példa szintén az amerikai piacról származik. Képzeljünk el 5 különböző befektetőt, akik 1978-tól 1998-ig, tehát 20 éven át minden év december 31-én kapnak 2000 dollárt, amit befektethetnek. Mivel feltételezzük, hogy hosszú távra fektetnek be, ezért ha egyszer megvették a részvényeket, akkor azokat nem adják el a periódus végéig. A különböző befektetési stratégiák a következők:

A befektető: Hihetetlen szerencsével, vagy előrelátó képességgel rendelkezik, és a kapott 2000 dollárt akkor fekteti részvényekbe, amelyik hónap végén legalacsonyabban áll az S&P500 index. Addig pénzét 30 napos kincstárjegyekben tartja.
B befektető: Amint megkapja a 2000 dollárt, tehát minden év december 31-én, rögtön befekteti részvényekbe. Nem törődik az időzítéssel.
C befektető: Neki nincs szerencséje az időzítéssel, teljesen az A befektető ellentéte. A kapott pénzt akkor fekteti részvényekbe, amelyik hónap végén a legmagasabban áll az S&P500 index. Addig pedig 30 napos kincstárjegyeket tart.
D befektető: Kerüli a részvényeket, pénzét kizárólag kincstárjegyekbe fekteti.
E befektető: 2000 dollárját felosztja 12 egyenlő részre, amit minden egyes hónap végén fektet be. A be nem fektetett részt addig kincstárjegyekben tartja.


Nézzük, milyen eredményt értek el a 20 év alatt kapott, összesen 40 ezer dollárral 1998 végére:



Láthatjuk, hogy a 20 év alatt mindössze 20 ezer dollár (időszak végi vagyonra vetítve 5,5%) a különbség az azonnal befektető és a tökéletes időzítő között. Ami még szembetűnő, hogy sem a 12 egyenlő részben befektető, sem pedig a peches időzítő nem maradt le sokkal az előbbi kettőtől! A nagy különbség az első bekezdésben említett „előrelátással” szemben, hogy itt egyrészt csak az S&P500 index legalacsonyabb és legmagasabb hónapját tudtuk előre, másrészt azt a pénzt, amit egyszer befektettünk részvényekbe, ott is tartottuk a 20. év végéig.
Jogos a feltételezés, hogy ez biztosan csak erre a 20 éves intervallumra működik. Egy kutatás, amit 54 darab 20 éves periódusra végeztek (átfedésekkel természetesen) azonban azt igazolja, hogy az esetek 82%-ában ugyanezt az eredményt kapjuk.

Adók és tranzakciós költségek
A tranzakciós költségek, valamint az árfolyamnyereségadó szintén az időzítés ellen szóló érvek. Ha folyamatosan arra törekszünk, hogy az alján vegyünk, és a tetején adjunk el, ez egyrészt garantáltan nem fog sikerülni, másrészt ki-be ugrálunk a részvénypiacba, ami sok tranzakciós költséggel jár. Emellett év végén fizetjük is az árfolyamnyereség adót, ami így valószínűleg több lesz, mintha sokáig tartanánk részvényeinket. Persze létezik olyan eset is, amikor adóoptimalizálási célból racionális megszabadulni részvényeinktől, majd azokat később visszavásárolni.