Beköltöztünk az egykori Tolnai Világlapja Újságpalotájába

A Netfolio.hu portált üzemeltető Ramasoft tavaly év végi költözésével hosszú idő után újra egy média szerkesztősége költözött az egykori Tolnai Világlapja Újságpalotájába, amelynek neve most Focus Point irodaház. Ebből az alkalomból áttekintjük az épület és az itt kiadott újság történetét.




A Tolnai Világlapja
A Tolnai Világlapja 1901. szeptember 28-án jelent meg, alapítója Tolnai Simon volt. Tolnai Simon Friedmann Samu néven látta meg a napvilágot 1868. március 26-án Nagyváradon, szegény zsidó család gyermekeként. Apja szabómester volt. Mivel szülei nem tudtak gondoskodni róla, tíz éves korában saját lábára állt, a legenda szerint apja egy kályhacsővel bocsátotta útnak. Sokféle szakmában kipróbálta magát, de sikereit a lapkiadás területén érte el. A Tolnai Világlapja fokozatosan lett a meghatározó magyar bulvárlap, amely igyekezett a népszerűség mellett közművelődési célokat is ellátni. Számos híres költő, író művét másodközölte, amellyel olvasóit szépirodalmi művekhez, az írókat pedig némi jövedelemhez juttatta.
Tolnai amerikai stílusú üzletember volt, aki rájött, hogy a siker titka a nagy példányszám, amit viszont alacsony árakkal tud elérni. Ezzel a stratégiával fokozatosan szorította ki a vele versenyző bulvárlapokat és vált piacvezetővé. Az újság szerkesztősége 1911-ig a Károly körút 9-ben (az egykori Orczy-ház) működött és az Atheneum nyomda nyomta a lapot. A képen Tolnai Simon látható, forrása a www.metapedia.org.

A Tolnai Nyomda és Műintézet
Tolnai 1911-ben megbízta Jónás Zsigmondot és fivérét, Dávidot egy modern újságpalota megtervezésével. A tervezőpár nevéhez több híres budapesti épület is köthető, ezek közül talán a legismertebb az Arany János utca 32. szám alatt található, ma az OSA Archívumnak helyt adó Goldberger-ház, valamint a Szervita tér 2. alatti épület, az egykori Szénássy és Bárczai áruháza. Az épület műszaki megoldásaival jelentősen megelőzte korát, amit jól mutat, hogy jelenleg is egy irodaház működik benne.
A Dohány u. 12-14. szám alatti telken korábban egy kétemeletes klasszicista épület állt, amelynek szerkezetét a tervezők megtartották, és erre emeltek további öt szintet. Az épület terveire több változat is készült, az első inkább szecessziós, míg a végleges épület letisztult, modern kialakítású, kinézetében és megjelenésében az akkori Manhattan építkezési stílusát próbálta követni, például az 1900 körül épült Brown Building-ét. A két torony között a "Hungária-szobor" helyezkedett el, amely Hungáriát, a magyarok istennőjét ábrázolta, amint egy földgömbre támaszkodik, kezében pedig újságokat tart. A végül 1913-ban átadott épületet így méltatta az ott megjelenő Tolnai Világlapja:
"A Tolnai Világlapja ötemeletes ujságpalotája valóságos látványossága a fővárosnak. A hatalmas épület a maga komoly egyszerűségével, szilárdságával és monumentális méreteivel nyomban elárulja, hogy falai között komoly szellemi és ipari munka folyik".
A képen az irodaház megnyitásakor látható, forrása a Tolnai Világlapja (1913-05-11 / 19. szám).
Az épület alagsorában volt a nyomda, amely saját generátorral is rendelkezett. A földszinten és a félemeleten kaptak helyet a kiadóvállalat irodái. Az első emelettől kezdve pedig lakások voltak az épületben.

Növekvő Tolnai birodalom
Az első világháborúból az újság és az épület megerősödve jött ki, hiszen a fényképes haditudósítások felvitték a példányszámot. A két háború között további kiadványokat is kiadott a cég. Megjelent a Tolnai Világlexikona, ami sok hagyaték része még ma is. Megjelent emellett a Tolnai Világtörténelme is. Ezeken túl további folyóiratokat is kiadott a cég, például a Délibáb színházi hetilapot. A Tolnai Világlapjában végigkövethető a huszadik század teljes történelme. Az Arcanum Adatbázis Kft. Arcanum Digitális Tudománytárának köszönthetően bárki fellapozhatja a korabeli lapszámokat.

Hálátlan Hungária
Bár a Tolnai Világlapja igyekezett politikasemleges maradni, az alapító zsidó származása miatt a kiadót és a nyomdát 1942-ben a kormány átadta a Magyar Népművelők Társaságának. Tolnai Simon fiait kimenekítette az országból, de ő a kortárs zsidó származású nagyvállalkozókhoz (Goldberger Leó, Richter Gedeon) hasonlóan Magyarországon maradt, így nem kerülhette el sorsát. 1944 márciusban deportálták, 1944 decemberében Mauthausenben halt meg a koncentrációs táborban.

A háború után
A háború után az épületben a bombatalálatok miatt keletkezett károkat még Tolnai Simon fia, Tolnai Lajos hozatta helyre. Egy ideig a Forrás Nyomda működött az épületben, amelyet az 1948-as államosítás után összevontak az Egyetemi Nyomdával, amely a Gólyavárból át is költözött az épületbe 1950-ben. A nyomda továbbra is a képes folyóiratokra szakosodott, itt készült többek között a Fürge Ujjak, a Búvár és a Filatéliai Szemle.
A háború utáni időszakban megtörtént az épület gépészeti modernizálása is, illetve a két torony közti részt egy szint magasan beépítették, a Hungária-szobor helyét pedig efölött egy nagy vörös csillag vette át. A képen az irodaház 1977 körül látható, forrása a Kafer István: 400 éves az Egyetemi Nyomda c. műve (Magyar Helikon, 1977).

Újjászületés
Az Egyetemi Nyomda felszámolásakor egy külföldi befektető vásárolta meg az épületet, aki 2000-ben átépítette, majd 2006-ban teljesen felújította, és a kor követelményeinek megfelelő irodaházat hozott létre benne. Az ingatlant 2011-ben vásárolta meg mai tulajdonosa, az Indotek csoporthoz tartozó Logmey Kft. A képen az irodaház mai állapotában látható, forrása a Logmey Kft.

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a mai kornak megfelelő elektronikus média, a Netfolio.hu cikkeit ebben az épületben írhatjuk, egy kicsit továbbvive Tolnai Simon örökségét.