Kifosztja-e az E-Star kötvényeseket a magyar bíróság?

Frissítve: 2013.09.20.
Újabb, könnyen lehet, hogy végzetes fordulatot vett az E-Star régóta húzódó csődeljárása. A tulajdonosok és a menedzsment, valamint a hitelezők által nagy nehezen, több fordulóban végigtárgyalt csődegyezséget az utolsó pillanatban a csődeljárást lefolytató Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma váratlanul elutasította, és egyben az eljárást is megszüntette, ami így automatikusan felszámolásba fordul át. Mivel érvelt a bíróság és kinek állhat ez a fordulat az érdekében? Tippünkben ezt tekintjük át.

Mi történt?
A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 2013. július 8-i határozatában a csődegyezségi megállapodás iránti kérelmet elutasította, és a csődeljárást megszüntette. Az Adós és több nagyobb kötvényes is fellebbezést nyújtott be a végzés ellen. Amennyiben ezeket elutasítják, abban az esetben a Társaság felszámolása megkezdődik és a kötvényesek - mivel a kielégítési rangsorban hátrányosabb, ún. "f" kategórába kerülnek, valamint az eljárás bizonyára "igen költséges" lesz - minden bizonnyal minden követelésüket elveszítik.

Miért döntött így a bíróság?
A bíróság arra hivatkozik, hogy a csődegyezség az egyezséghez hozzá nem járuló, illetve a szabályszerű értesítés ellenére az egyezségkötésben részt nem vevő hitelezők egy részére kedvezőtlenebb feltételeket állapít meg, mint amilyeneket a csődegyezséghez hozzájáruló hitelezők részére megállapított, ezzel megsérti a csődtörvény 20. § (2). bekezdését. Mégpedig azért, mivel az egyezségben a hitelezők csak a tőkéjük arányában kapnak E-Star részvényeket, minden egyéb követelésükről (ügyleti, késedelmi kamat, nyilvántartásba vételi díj stb.) lemondtak. A Törvényszék álláspontja szerint ugyanis a hitelezői osztályokon belül a hitelezők kielégítési mértékének az egyes hitelezők teljes nyilvántartásba vett követeléseinek összegére vetítve kell azonosnak lenniük ez a feltétel pedig a csődegyezségi megállapodásban nem került figyelemvételre. Ennek igazolására a bíróság több példát is felhoz. Ilyen hitelezők nyilván vannak azok között, akik az egyezséget leszavazták, de azok között is, akik megszavazták. Sőt, mivel az egyezséget a hitelezők 80,81%-a megszavazta, 18,12%-a nem vett részt a tárgyaláson és csak 1,07%-a szavazta le, a bíróság szerint érdeksérelmet szenvedett hitelezők többsége megszavazta a csődegyezséget.

Jogos-e a bíróság döntése?
Bár a bíróság érvelése első hallásra logikusnak tűnik, az ellentétes az eddigi bírósági gyakorlattal. Ennek az elvnek több, bíróság által már jóváhagyott csődegyezség sem felel meg. Ilyen például a Vegyépszer Zrt. csődegyezsége, ahol az egyes kategóriákon belül a kielégítés összeg szerint még sávosan is eltért (a kisebb mértékű követelések nagyobb kielégítést kaptak). De számos, más csődnél is választották már ezt a megoldást, amelyeket eddig ismereteink szerint egyetlen esetben sem kifogásoltak meg. Az is furcsa, hogy a bíróság ilyen irányú aggályait miért nem jelezte korábban. Az egyezség tervezete ugyanis már hónapokkal korábban beterjesztésre került. Ha a bíróságnak az egyezség elvével gondja lett volna, tudta volna akár informális, akár formális úton is jelezni azt - tudva azt, hogy ha az utolsó pillanatban teszi ezt, akkor felszámolás következik, amivel a kötvényesek (a hitelezők túlnyomó többsége) jóval rosszabbul fognak járni. Hacsak nem - de erre nem is merünk gondolni - ez volt a bíróság kifejezett célja.

Kinek állhat ez az érdekében?
Cui prodest? Azaz kinek állhat ez a döntés érdekében? Annak a 10 kötvényesnek, akikre a bíróság hivatkozik, és követelésük 80-91%-áért, és nem 100%-áért kapnak részvényeket, aligha, hiszen a felszámolási döntéssel sokkal rosszabbul járnak. Azoknak a hitelezőknek, akiknek be nem jelentett követelésük volt, már inkább, de ilyen sem volt sok, és őket bármilyen csődegyezség negatívan érinti, hiszen éppen azért alkalmazza a törvény ezt a szankciót (ti. aki nem jelentette be hitelezői igényét a csődeljárásban, az az igényét többé nem érvényesítheti, azonban, ha mégis felszámolás indul, akkor oda bejelentheti követelését), hogy a követeléseket jelentsék be a csődeljárásban, tehát érdekeik védelme nem lehet cél.
De legtöbbet két érdekcsoport profitálhat majd a döntésből: egyrészt a felszámoló, aki a vagyon értékesítését elvégezheti, másrészt azok az önkormányzatok (például Hódmezővásárhely), akikkel szemben az E-Star perben áll. A felszámoló ugyanis, mivel határideje van az eljárás lezárására, nem fogja tudni megvárni ezeknek a pereknek a lezárulását, így megegyezésre fog törekedni.

Mit lehet tenni, ha a döntés jogerőre emelkedik?
A bíróság döntése ellen, ha az jogerőre emelkedik, a kötvényesek Magyarországon már jogorvoslattal legfeljebb már csak a Kúria elé mehetnek. Valószínűleg úgy járnak, mint a régi vicc szerint az az Amerikába szakadt magyar, aki hazatér és bedob egy pénzt az automatába, amelyik benyeli azt - egy kicsit ütögeti, majd megjegyzi: ügyes.
Mi kedves olvasóinknak azt javasoljuk, hogy a jövőben a magyar kötvénypiacot nagy ívben kerüljék el, és meglévő magyar vállalati kötvényeiket is értékesítsék, ugyanis amennyiben a követelések megtérülése kérdésessé válik, a magyar jogszabályoktól és bíróságtól nem várhatják el érdekeik minimális védelmét sem.

Frissítés
A Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.218/2013/6. számú végzésével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését, azaz jóváhagyta az E-STAR Nyrt. és a Hitelezők között 2013. április 26-án megkötött csődegyezséget. Ezzel megnyílt az út a kötvények részvényre cseréje előtt. Mivel az egyezség szerint a részvények 366 forinton kerülnek kibocsátásra, és a részvények ára jelenleg 150-200 forint között mozog, a kötvények névértékére vetítve 40-50%-os megtérülés érhető el, ha az árfolyam változatlan marad és valaki a részvények azonnali értékesítése mellett dönt. Ehhez azonban a kötvényeseknek be kell menniük a céghez, ahol értékpapírszámlájukat vezetik és a kötvényeket transzferálniuk kell az alapított projekttársaságok egyikének értékpapírszámlájára. Az erről szóló hirdetményt itt, a nyilatkozat mintáját itt érik el.