Milyen országokba érdemes befektetni hosszú távra?

Befektetési tippünk rendhagyóan igen hosszú távra szól: azt vizsgálja meg, hogy hogyan alakultak a részvényhozamok az egyes országokban a huszadik században, és ez mennyire függött az adott állam jogi berendezkedésétől. Ez főként azért lehet érdekes, mivel számos, feltörekvő piac (BRIC országok) vált befektetési célponttá úgy, hogy ezekben az országokban a demokratikus intézményrendszer nem (pl. Kína), vagy csak igen hiányosan (Oroszország) működik.

Hosszú távú hozamok
A fenti kérdésre sokféle módon lehetne választ keresni, mi a részvénypiacok oldaláról közelítjük meg a kérdést. Megvizsgáljuk, hogy mely országok részvényei hogyan teljesítettek hosszú távon. Az eredményeket Philippe Jorion - William N. Goetzmann: Global Stock Markets in the Twentieth Century, The Journal of Finance, 54 (4), June 1999, pp. 953-979. c. cikkéből vettük. Az első ábrán az adott ország tőkepiacának reál (tehát infláció feletti) hozamát és a tőkepiac működési ideje közti összefüggést láthatjuk.
Az első szembeötlő összefüggés az, hogy minél hosszabb ideje működik egy tőkepiac, annál magasabb a reálhozam mértéke. Emögött valószínűleg az az összefüggés van, hogy a tőkepiac működésének hossza jól méri az adott ország vállalkozási szabadság iránti elkötelezettségét. A második, hogy jól láthatóan a demokratikus, fejlett országok rendelkeznek általában pozitív reálhozammal, míg a hiányos demokráciák, autokratikus rendszerek negatívval - bár vannak kivételek is.

A legjobb és legrosszabb országok
Az ábra jobb felső sarkában láthatóak a "legjobb országok", ahol tehát a tőkepiac is szinte végig működött, és a reálhozam a legmagasabb volt. Ezek nem meglepően az USA, Svájc, Kanada és Svédország. A legrosszabb, bal alsó sarokban ezzel szemben Egyiptom, Görögország, Lengyelország és Argentína találhatóak.
Érdekes, hogy az adósságválsággal küzdő EU tagállamok (Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország) jellemzően (Írország kivételével) korábban is a negatív reálhozam tartományban tartózkodtak.
A ma "feltörekvőnek" tartott országok közül Latin-Amerika (Argentína, Brazília, Kolumbia, Peru, Venezuela) jellemzően negatív hozamokkal büszkélkedhet (kivétel a már említett Chile, Mexikó és Uruguay). Némileg meglepően a demokratikus Csehszlovákia mellett az annak nem éppen nevezhető Magyarország reálhozama is pozitív. A régióból legrosszabban Lengyelország szerepelt, amiben nyilván szerepet játszik Pilsudski marsall katonai diktatúrája.
Ázsiából India, Pakisztán és a Fülöp-szigetek egyértelműen negatív reálhozamokkal "büszkélkedhet", és ugyanez mondható el Afrikáról is (Egyiptom és Dél-Afrika).

Törések az időszakokban
A fenti ábra jó összképet ad, azonban csak illusztráció, mivel az összehasonlított időszakok nem egyformák, és több ország idősorában is jelentős törések találhatóak. Bemutatjuk ezért az alábbi táblázatot is, amely olyan esetekben, ha az egyes idősorokban jelentős törés van, bemutatja az egyes részidősorok eredményeit (az egyes oszlopokban az ország, az időszak, a hozam, a reálhozam (a hozam és az infláció különbsége), a dollárban mért hozam és az infláció láthatóak):
Látható, hogy bár Németország teljes időszaki összhozama pozitív, a második világháború utáni időszak hozama sokkal nagyobb, mint a háború előtti érték. Portugália esetében az EU csatlakozást is magába foglaló 1977-1996-os időszak (harmadik köztársaság) pozitív a "kevésbé demokratikus" 1930-74-es Salazar diktatúrával szemben. Japán esetében a háború előtti időszak negatív reálhozamú,míg a háború utáni érték egyértelműen pozitív. Argentína esetében a peronista és puccsokkal tarkított 1947-65-ös időszak negatív reálhozamokat produkált, míg 1975 és 96 között jelentős reálhozamokat láthatunk (óriási infláció mellett) (Argentínában 1983-tól kezdődött az "új demokrácia"). Chile esetében látunk kivételt: a Pinochet diktatúra idején magasabbak voltak a reálhozamok, mint az azt megelőző időszakban. Peru esetében az 1988-1996-os "Fujimori" időszak a legjobban teljesítő.

Mi lehet a jelenség oka?
A jelenségre több nyilvánvaló magyarázat is kínálkozik. Az egyik a jogállamiság (idegen szóval "rule of law") kérdése. Az antidemokratikus rendszerekben a jogbiztonság általában alacsony, ami a szerződések be nem tartásához, a magántulajdont érő sérelmekhez, így magasabb kockázathoz, reálkamatokhoz vezet, ami mérsékli a részvények reálhozamát. Megközelíthetjük a kérdést az emberi tényező oldaláról is: az antidemokratikus rendszerekben félelem, bizalmatlanság uralkodik, ami a vállalkozókedvet nyilván visszaveti. Végül pedig ezekre a rendszerekre jellemző az állam elfoglalása (state capture) is, ami azt jelenti, hogy az állam közérdek helyett magánérdekeket szolgál ki, ami általában korlátozza a versenyt és számos más jóléti veszteséget okoz.

Konklúzió
Lényegében levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy bár kapitalizmus egyértelműen létezhet demokrácia nélkül, azonban ilyen országokba befektetni általában nem érdemes. Ezért a kínai illetve orosz részvénybefektetéseket illetően fokozott óvatosság indokolt.