Miért bukott meg a kormány gazdaságpolitikája?

Az elmúlt hetekben sorra jelentek meg a nyilatkozatok, amelyek a Matolcsy-féle gazdaságpolitika bukását jelentették be. Ezen cikkek közös jellemzője, hogy inkább véleményeket közölnek, bennük részletes elemzés, számok nem jelennek meg, egy kicsit az az érzése az embernek, hogy utólag könnyű okosnak lenni. Mi megpróbálunk a gazdaságpoltikáról kissé távolabbról, a tények alapján ítéletet mondani.

Mi is az a Matolcsy-féle gazdaságpolitika?
Cikkünknek szándékosan nem a "Miért bukott meg a Matolcsy-féle gazdaságpolitika?" címet adtuk. Ez nem azért van, mert a politikai színtérre kívánunk lépni, hanem azért, mert a Matolcsy-féle gazdaságpolitika alatt általában az egykulcsos adót és a magas jövedelműeknek juttatott adócsökkentést értik, holott a kormány által az elmúlt évben kialakított gazdaságpolitikai mix ennél jóval összetettebb volt.
Az egykulcsos adót és a magas jövedelműek adócsökkentését kormányokon átívelően sokan követelték már. Ne felejtsük el, hogy a hajdani SZDSZ és MDF egyik fő követelése volt ez, de része volt az Oszkó Péter, a Bajnai-kormány későbbi pénzügyminisztere által még a Reformszövetség tagjaként kidolgozott programnak is (amelyben például Chikán Attila is résztvett, igaz nem az adópolitikáért volt felelős).
Az egykulcsos adó hívei általában azzal érveltek, hogy azért hathat pozitívan a növekedésre, mert megnöveli a multinacionális vállalatok befektetési kedvét (javul a versenyképességünk a régiós adóversenyben), valamint segít a gazdaság kifehérítésében, azaz a fekete jövedelmek statisztikákban történő megjelenésében. Téves az a ma sokat hangoztatott kritika, hogy az egykulcsos adó fő hibája, hogy nem indította be a fogyasztást, hiszen egyáltalán nem ez volt a célja.

Mit tartalmazott emellett a kormány gazdaságpolitikája?
A kormány az elmúlt évben számos olyan intézkedést hozott azonban, amelyek az adócsökkentés hatásait nem engedték érvényesíteni. Kiemelten ide tartozik az ágazati különadók (bankadó, távközlési adó, energiaadó, kiskereskedelmi adó) kérdése, amelyek a külföldi befektetők kedvét szegték egyrészt azok visszamenőleges hatálya, várható tartóssága, végül pedig protekcionista jellege miatt (szinte mindegyik különadó preferálta a belföldi szereplőket). Ezeknek a fenntartásoknak a szereplők hangot is adtak, és a tőkeáramlás megfordulása már látható az MNB első negyedéves adatain.


Felmerülhet, hogy az adócsökkentés időzítése nem volt tökéletes: a közgazdászok az egykulcsos adó bevezetését egy olyan időszakban javasolták, amikor a világgazdaság növekedett, a beruházási tevékenység igen magas volt, így volt kereslet az humán erőforrások iránt. Azonban az UNCTAD adatai szerint a közvetlen tőkebefektetések csökkenését a fejlett országok szenvedték el, a fejlődő és átmeneti országokba áramló közvetlen tőkebefektetések még nőttek is. Nagyobb gond lehet, hogy a legkedveltebb közvetlen befektetési célpontok között Lengyelországgal és Csehországgal szemben Magyarország nem szerepel.



A gazdaság kifehéredése sem folytatódott a várt ütemben. Ennek az egyik oka az volt, hogy az adócsökkentés nem járt együtt az adóbeszedés szigorításával. Míg a Gyurcsány kormány egyszerre emelte az adókat és szigorította az adószedést (a vagyonvizsgálatok felgyorsításával), az Orbán kormány mindkét fronton kiengedett: csökkentette az adókat és megüzente a vállalkozóknak, hogy békén hagyja őket. Az optimális "carrot and stick" (mézesmadzag és furkósbot) kombinációt, azaz hogy a nominális kulcsok csökkentése mellett az adóalap szélesedjen, még eddig senki nem próbálta meg. Másrészt az adócsökkentés csak bruttó 300000 forint fölött jelentkezett, míg az adóelkerülő vállalkozások ennél lényegesen alacsonyabb átlagbérrel foglalkoztatnak.
Végül, de nem utolsó sorban az adócsökkentés fedezetét egy egyszeri tétel, a nyugdíjpénztári vagyon visszaállamosítása jelentette. Ez a gazdasági szereplőknek azt üzente, hogy az adócsökkentés nem lesz tartós, hiszen nincsenek meg a feltételei. Ezek után nem csoda, hogy a fogyasztók nem növelték meg fogyasztásukat, a vállalatok pedig nem alapoztak rá beruházási döntést, hiszen mindenki azt várta, hogy az adócsökkentést adónövelés követi majd.
Hogy egy sportból vett analógiával éljünk, hiába szerződtetjük le a világ legjobb focistáját, ha betonlabdát adunk neki, nem tud gólt rúgni.

Korrekciós lehetőségek
Mint a fenti levezetésből kitűnik, megítélésünk szerint nem az adócsökkentéssel önmagában van a gond, hanem azzal, hogy a gazdaságpolitikai mix többi eleme nem engedi érvényesülni annak pozitív hatásait. Így a korrekciónak sem az eredeti intézkedés visszavonására, hanem a többi intézkedés korrekciójára lenne szükséges irányulnia.
Elsősorban vissza kell szerezni a külföldi tőkebefektetők bizalmát, enélkül ugyanis kár bármilyen felzárkózásra számítani. A magyar gazdaság továbbra is úgy tud igazán növekedni, ha egy eddig egy fejlettebb országban végzett tevékenységet áthelyeznek hozzánk, mivel itt olcsóbban végezhető. Az ilyen beruházásokat pedig tipikusan külföldi befektetők tudják gyorsan és nagy mennyiségben elvégezni. Az ide vezető út egyszerű: le kell csökkenteni illetve meg kell szüntetni az ágazati különadókat, és meg kell szüntetni a belföldi és külföldi vállalatok közötti adózásbeli különbségeket (visszaemelni a társasági adó kedvezményes kulcsát).
Egy ilyen cikknek a terjedelmén és az író képességein túlnő egy alternatív kormányprogram megalkotása, a célom az volt, hogy hangsúlyozzam, a meghozott intézkedéseknek összhangban kell lenniük egymással, hogy elérjék a hatásukat. Egy lehetséges mixet tartalmaz az Oriens tanácsadócég 2008-ban készített Kilábalás című tanulmánya.